A debreceni hospice ellátás a méltóság mezején
Sokan, sokféleképpen kapcsolódunk életünk során egy-egy szakmához, hivatáshoz, vagy választunk hobbit, tevékenységet a vágyaink, az érdeklődési területünk, a kreativitásunk szerint. Akad azonban olyan helyzet, amikor valami olyan dolog történik velünk, körülöttünk, ami miatt úgy érezzük, tennünk, lépnünk, segítenünk kell. Az élet eleje és vége keretet ad a közte lévő „könyvnek”, amelyet ki-ki maga ír. Gyönyörű dolog a születés, maga az élet csodája, a méltósággal teli életvég pedig mindannyiunk emberi szükséglete, alanyi joga.
Nagymamám 1999-ben halt meg, halála előtti néhány mondata átértékelődött, új értelmezést kapott mióta megismertem és aktív segítője lettem a hospice gondolatiságának. Falusi asszony révén, az ágyneműit mindig keményítette. Amikor kórházba került és egyre gyengébb lett, megkért, mint első szülött unokáját, hogy vigyem be a kispárnáját neki. Akkor nem értettem és próbáltam győzködni, hogy minden nap cserélik az ágyneműket, és higgye el, jól van ez így. Ma már tudom, azt szerette volna mondani, hogy úgy szeretnék majd meghalni, mintha otthon, az ágyamban feküdnék. Úgy! De hogyan is?
Nyugalomban, biztonságban, szeretetben, családias, figyelmes, gondoskodó, fájdalomtól mentes környezetben.
A hospice-palliatív ellátásról egyre többen hallanak itt-ott. A sárga nárcisz, amely világszerte szimbolikája a végstádiumú daganatos megbetegedésben szenvedőknek, sokfelé vitte már a méltósággal teli élet csendes és nyugalmat árasztó végső szakaszának fontosságát. Az elmúlás, a veszteség, a fájdalom, az elengedés kicsi korunktól mind részei életünknek. Ezekről, vagy ezek kapcsán felmerülő érzéseinkről viszont nagyon nehezen beszélünk, kevésbé befogadó, nyitott a mai társadalom, tabuként kezel sok fontos kérdést.
A hospice szemléletével 15 évvel ezelőtt találkoztam először, azóta átértékelődik bennem minden nap. Köszönet ezért azoknak, akikkel együtt dolgoztuk kis és indítottuk útjára a ma már közel tízezer embert megszólító Méltóság mezeje társadalmi szemléletformáló, mentális programot. Megtanultuk, hogy az őszintén beszélgetések elengedhetetlenek és egy-egy nehéz helyzetben sokszor csak egy egyszerű kézfogással, simogatással vagy a legegyszerűbb kérdéssel, hogy „hogy vagy” mennyit segíthetünk egy bajban lévőnek.
Az emberibb egészségügy és a méltósággal teli életvég mindannyiunk közös ügye.
A Debreceni Hospice Ház Alapítvány ennek a szemléletnek az egyre szélesebb körben való megismertetésére, népszerűsítésére jött létre. Feladata a debreceni hospice ellátás segítése, a képzések, a társadalmi programok kidolgozása, annak a gondolkodásnak a megismertetése, hogy már gyermekkortól fontos, hogy továbbadjuk; az élet szép, benne minden perc értékes, hogy adni egymásnak… figyelmet, gondoskodást, szeretetet életünk végéig szóló befektetés.
