Hospice Otthonápolással kapcsolatos tapasztalataim

„Azzal a megtisztelő felkérést kaptam a Hospice Alapítvány koordinátorától, hogy a Hospice Otthonápolással kapcsolatos tapasztalataimat osszam meg.

Férjem, Horváth András csaknem 8 évi küzdelem után 2016 áprilisában hunyt el daganatos betegségben.  A betegség felfedezésétől kezdve kezelőorvosa, Dr. Tóth Judit mindent meg tett, hogy állapota stagnáljon, és újabbnál újabb kezeléseket kapott. Doktornőre a mai napig hálásan emlékszem, mivel kitartása, a betegekért tett erőfeszítései, a betegek számára reményt adott, és segítette a férjemet is, hogy a betegségét méltósággal viselje, és mindenhez pozitívan álljon. A Debreceni Onkológiai Klinika betegklubjában férjem több alkalommal is előadást tartott, mely során az orvostanhallgatók is megismerhették, hogy milyen érzéseik, gondolatok merülnek fel daganatos betegeknél és az orvosok hozzáállása milyen sokat segíthet.

Kiemelném Dr. Mailáth Mónika pszichiáter munkáját is, aki néhány perces beszélgetés alapján pontosan leszűrte, hogy mikor kell segítséget nyújtania férjemnek.

A gyógyszerekért tartott folyamatos küzdelem során – amikor 5 hónapon keresztül semmilyen terápiás lehetőségre nem volt mód – férjem állapota egyre jobban leromlott. 2016. február 24. napján a férjem kezelőorvosa négyszemközt közölte velem, hogy sajnos nincs tovább. Ő javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a Magyar Hospice Alapítvánnyal és kérjem segítségüket. Ebben az időszakban a férjem már nagyon nehezen tudott kimozdulni otthonról, viszont kétnaponta szükséges volt szteroid infúziót kapnia. A Magyar Hospice Alapítvány munkatársai nagyon rövid időn belül megszervezték a házi beteggondozást, és ezt követően 2016. március elejétől rendszeresen, kétnaponta eljöttek hozzánk. Munkatársai nagyon találékonyak voltak, például hogyan kell házi körülmények között infúziós „állványt” fogasból, vagy vállfából kialakítani. Teljes mértékben alkalmazkodtak a beteg igényeihez, segítettek a fájdalomcsillapító infúzióban történő beadásában.  Mindig az előre megbeszélt időpontokban jöttek el és szinte családtagként beépültek az életünkbe. Sokat beszélgettünk, nyugodtságuk, higgadtságuk reményt adott férjemnek. Olyan is előfordult, hogy látszólag nem véve figyelembe, hogy milyen helyzetben vagyunk, még nevetni is tudtunk.  Tanácsuk alapján segítséget adtak nekem is – mivel nem rendelkezem egészségügyi végzettséggel – hogy hogyan kell ellátnom, gondoznom a férjemet.

Ebben az utolsó időszakban végig otthon ápoltam a férjemet. A Hospice Alapítvány munkatársainak megjelenése otthonunkban egy fix, tervezhető program volt, amit mindig vártunk. Nagyon hálás vagyok, hogy ebben a nehéz időkben mellettünk álltak. Nagyon emberségesnek ismertem meg őket, és a mai napig tisztelettel gondolok rájuk.

Úgy gondolom, hogy nem lehet könnyű nap, mint nap szembenézni az élet elmúlásával, és elfogadni a visszafordíthatatlant. Ezúton is szeretném megköszönni munkájukat, jó egészséget és kitartást kívánok ehhez az embert próbáló feladat végzéséhez. – Horváthné Barna Mária”.