Méltósággal egymásért

Az élet megannyi pillanata gondolkodtatja el az embert, hogy az emberi méltóságért, az alanyi jogon mindenkit megillető emberi méltóságért teszünk-e nap, mint nap. Felemeljük-e szavunkat, kiállunk-e a másikért és kiállunk-e önmagunkért? No és ha igen, akkor hogyan tesszük ezt, ha bántás, vagy éppen nem tetsző viszonyulás ér bennünket születésünk pillanatától halálunk utolsó percéig.

Ki és mi tanít meg bennünket azokra az értékvonalakra, arra a sorvezetőre, amelyet ilyenkor oly jó lenne előkapni. Bizony megannyi helyzet adódik, amikor jótanácsként azt halljuk, „Állj ki önmagadért! Állj ki azért az ügyért, amit képviselsz! Állj ki a szeretteidért! Állj ki a szűkebb és tágabb közösséged tagjaiért!”

Újra feltehetjük a kérdés; hogyan, miként, kitől tanuljuk meg ezeket a helyzeteket kezelni egy nemzet egyenrangú tagjaiként az iskolában, az utcán, a családban, a munkahelyen, a közösségi médiában, a templomban, vagy akár mi nők, a szülőszobán. Miként értékelem, amit a másik mond, vagy inkább azt vegyem észre, ahogyan cselekszik? Valójában hiszek-e neki? Értem-e, elfogadom-e a saját megérzéseimet, ha azok azt súgják, ami történik, rég nem a valóságot tükrözi. Éppen valami mögöttes cél manipulálja annak tartalmát és adja annak motivációját. A valóság pedig nem érdekli.

Teljes cikk: porkolabgyongyi.hu